Bécs, Wien, Vienna!

Sokszor hallottam már, hogy Bécs meg Budapest szinte ugyanolyanok. Ami azt illeti, van benne igazság, de azért bőven találunk különbséget a kettő között. Viszont az rögtön az ember szemébe tűnik, hogyha az osztrák főváros utcáin sétál, akár Pesten is érezhetné magát. Már ha az építészetet nézzük. A belváros itt is jórészt a 19. századi építkezés keze nyomát viseli magán – klasszicizmus, eklektika, szecesszió. Rengeteg hasonló épületünk van, például az osztrák Parlament és a Nemzeti Múzeum. De a modernség is elég jól beszivárgott a régi birodalmi utcákra, és sok helyen hatalmas fém meg üveg épületek emelkednek a lakóházak között. Az összkép harmadik pillére pedig az ember. Mindenfelé látni graffitit, kortárs szobrokat vagy akár nagyon egyedi építészeti találmányokat – például a Hundertwasserhaus vagy a bécsi távhő –, amik teljesen friss és fiatal színeket cseppentenek a komoly épületek közé. Szinte minden sarkon találsz valamilyen kioszkot, ahol az arabtól kezdve az ázsiain át az olaszig bármilyen street foodot megkóstolhatsz. Sokkal több szociális hirdetés található egyébként az utcákon, mint nálunk. Nagyon sok ezek közül a bécsi életet „reklámozza”. Igazából azt akarják éreztetni, hogy a városnak is fontos, hogy itt élsz, mert tőled is csak színesebb lesz ez a hely. De az épületekkel kapcsolatban fontos megjegyezni még, hogy a bécsi városvezetés nagyon odafigyel ezek rendben tartására. Ez nem csak a csili-vili belvárosra igaz, hanem a külsőbb területekre is. Egyébként összességében is elmondható, hogy nagyon nagy odafigyeléssel és tudatosan szervezik felülről a dolgokat. Ausztriában alapvetően konzervatív a vidéki lakosság, viszont Bécs ehhez képest egy erősen balos ellenpólus, ami meglátszik magán a városon. Ha jól tudom, a polgármester is már vagy húsz éve ugyanaz. És ez alatt az idő alatt a szociális hálót nagyon jól kiépítették.

A tömegközlekedés nagyon jó. Én egy külsőbb kerültben lakom, de fél óra alatt kényelmesen beérek a belvárosba. A villamos- és a buszhálózat is elég sűrűn szőtt, de gyakorlatilag metróval bárhová el tudsz jutni. Jelenleg öt vonal van a város alatt, de lassan kezdik a hatodik építését is. Egy vonalon jóval több állomás található, mint a pesti metrón, ezért szinte bármerre jársz, egy-egy U-táblába (U-Bahn) botlasz. És hétvégén egész éjszaka működik! De ha mindezt használni akarjuk, akkor azért jóval mélyebbre kell nyúlnunk a zsebünkben, mint otthon. Egy vonaljegyért 2.20 eurót (650-700Ft) kérnek el. Diákként tudsz szemeszterbérletet venni, ami 5 hónapra 150 euró (46000Ft). Már akkor, ha nincs bécsi lakcímkártyád. Nekem viszont van, így csak feleannyiba került a bérletem

Az élet alapvetően nem olcsó Bécsben. Egy német erasmusos srác azt mondta, hogy átlagban drágább, mint Berlin. Viszont sok Hofer van a városban (ez nálunk az Aldi), ahol nem annyira márkás, de osztrák termékeket vehetsz, ezeknek tűrhető az ára. Ha el akarsz menni szórakozni, az már húzósabb. Egy korsó sör a kocsmákban olyan 3.50 körül van, ugyan akadnak helyek, ahol ha épp Happy Hourban érkezel, 1 euróért jutsz egy korsó Heinekenhez. Ez azért elég jó, viszont ha szórakozóhelyen akarsz iszogatni, simán elkérnek 5-6 eurót érte. Egyetemistaként vagy turistaként az úgynevezett Bermuda-háromszögbe érdemes elmenni. Azt a részét hívják így a városnak, ami Pesten a Wesselényi utca környékének felel meg.

Egyébként Bécset nyugodtabb városnak mondanám Budapestnél. Ez több dologból is fakad. Egyrészt itt még nagyon élnek az erős polgári keretek. Az embereken látszik, hogy van elég pénzük arra, hogy ne kelljen kuporgatni, és így jut a szórakozásra is. Nem rohan minidig mindenki, nem savanyú arcokkal kell együtt zötyögni a metrón. Másrészt, amit nekem nagyon nehéz volt megszokni, a boltok korán zárnak. Vasárnaponként pedig egyáltalán nincsenek nyitva. Elvétve van egy-egy Billa, ahol a hét utolsó napján is ételhez tudunk jutni. De tényleg csak ahhoz. Ha vasárnap elmész egy nyitva tartó boltba, azt fogod látni, hogy minden olyan termék, ami nem élelmiszer, ráccsal van megfosztva fogyasztásra éhes kapitalista kezeid érintésétől. Ha nem vettél WC-papírt szombat este, várhatsz rá hétfő reggelig. Szarügy… Amúgy non-stop bolt egyáltalán nincs, maximum pékség.

Bécsben járva egyébként kevésbé érzed úgy, hogy Ausztriában vagy. Inkább azt mondanám, hogy ez egy igazi európai város. A világból mindenhonnan érkeznek ide emberek, hogy itt kezdjenek új életet. Az iszlám fejkendők épp annyira mindennapi részei a városképnek, ahogy a miniszoknyák vagy a színes, égnek álló hajú, farmermellényes punkok. A társadalom itt teljesen elfogadó – bár nem olyan közvetlen, mint mondjuk Olaszországban –, sőt nagyon segítőkész, szinte minden alkalommal, ha csak épp pár cuccért ugrom be a boltba, a kasszánál maguktól előreengednek, ha egy megrakott kocsi áll előttem. Épp ettől, hogy ilyen vegyes a város összetétele a kommunikáció is érdekes tud lenni. A legtöbben megpróbálnak németül beszélni. Viszont ez elég nehéz dolog, mivel az itteniek az ún. wienerisch-t beszélik, ami egy elég egyedülálló dialektusa a németnek. Rengeteg más szavuk van, amit az iskolában biztos nem tanulsz meg. Ezen kívül Ausztrián belül is számos másik nyelvjárás van, ami még inkább megnehezíti a dolgot. De angolul is szinte mindenki beszél a városban. Ezért én gyakran szoktam olyan beszélgetésekbe csöppenni, amikor egymást váltják a német és angol mondatok. Sőt, ha valamelyik nyelven nem jut eszedbe egy szó, simán kicserélheted a másik nyelv szinonimájával, senki nem fog rajta meglepődni.

Amiket ebben a pár bekezdésben kiemeltem igazából csak másfél hónap tapasztalatát foglalják össze, de szerintem nem véletlenül kerül Bécs mindig a világ legélhetőbb városai közé. Egy olyan szociálisan élvezhető közeg jött itt létre, ami megteremti minden embernek a lehetőséget, hogy itt folytathassa, vagy éppen újrakezdhesse az életét. És nekem ez jelenti Európát.