Aáron
Szubjektivitás az objektív mögött
Járom az országokat szabadidőmben, nyomkodom az exponáló gombot, néha ész nélkül, néha pedig célzottan. Elsősorban a nagy, gumikerekes járművek érdekelnek, de nem zárkózom el semmi új elöl sem. Szeretek utazni és tájakon átgurulni, mint külső szemlélő...
 |  |  |
|---|---|---|
 |  |  |
 |  |  |
 |  |  |
Az általános fotók készítésén felül szeretek a tematikus képek készítésével is foglalkozni, ilyen rendszerezési elv például a súrlófényes fotók, a különféle naplemente-variációk vagy a tavaszi hangulatot átadó képek.
Nem hiszem, hogy a fotózást teljes mértékben meg lehet tanulni (könyvekből) - menni kell és meglátni azt, amit érdekesnek talál az ember, és megpróbálni úgy visszaadni, hogy a másik is megértse különösebb magyarázatok nélkül.
A fényképezőgéppel történő bánásmódot a kétezresévek elején kezdtem el igazán tevékenyen gyakorolni. Az alapoktól indulva "huszonnégy (jobb esetben 36) lehetőséged van visszanézés nélkül" géppel kezdtem, aztán amikor megjelentek a digitális gépek, én is váltottam. Azóta is autodidakta módon csinálom ezt, nem érzem, hogy egy tanfolyamon az elméleti tudáson kívül többet tudnék elsajátítani - amit amennyire kell, ismerek, mint fizika után érdeklődő egyén.
A mozgóképek készítését illetően újabban az aránylag egyszerűbb, legfeljebb egy-két tucat fotóból álló GIF-ek kreálása vont mágikus bűvkörébe. Látványosak, gyorsan elkészíthetőek és szemléletesek, ha egy rövid mozzanatot szeretnék csak bemutatni a másik félnek.
Nap mint nap csodálom a mérnöki világ alkotásait, legyen szó mobilis vagy ingathatatlan dologról - miközben magam is mérnökpalántaként töltöm mindennapjaimat.
