Bence
"minden vagy egy kitépett oldal"
Hogy ki vagyok én? Ezen én is sokat agyalok. Költő biztos nem. Legalábbis még. Nem tudom, hogy mitől lesz valaki művész, de én erre keresem a választ.
Kisvárosban nőttem fel, és a középsuli alatt kezdtem el verseket írni. Leginkább magamnak. Azt hiszem, sokunk ebben az időben találkozik először szerelemmel, csalódással, magánnyal. Az írás segített feldolgozni az életemet, ugyanúgy, ahogy ma is.
Az első verseim közül olvashatsz most párat:
Riadó Angyalföldön
valami széttörött
de senki nem vette észre
omló kő fölött
morajlik a tenger
de a sós partokon nem áll ember
csak én vagyok
én látom az angyalok hullását
én érzem csak az idő múlását
hogy a csodát börtönbe zárta
a sötét múltak árja
cellájában a falak tükörtermei
visszaverik millió évek másodperceit
a bor kihűl, a pára szárad
csak én, csak én látom a szádat
Ars poetica
A házak falán összegyűlik a fájdalom,
néma ordításként omlik le a vakolat.
Itt állok remegő lábakon,
de a lelkem tiszta, mint a patyolat.
Csak az élet gyűrte össze-vissza,
mikor gyerek játszik fehér papírlappal.
A sors nyers törésekkel issza
bele magát minden egyes nappal.
De éjjel mindig új láng lobban,
friss érzések kavalkádja,
amitől a tollam egyre jobban
ezeket a szavakat okádja.
Céltalanul bolyong a fehérségen,
minden törés egy új kaland:
gyerünk, kicsi tinta, menjél szépen,
fedezz fel újat a nap alatt!
A Hold világít, lámpám az éjszakában,
görbe háttal ülök az asztalán,
csengő virágillat van minden szavában,
de valahogy nem találom azt a lányt.
És neki írok minden sort és minden betűt,
és őt keresem, mióta szőr nő az arcomon,
és megtalálom, és elfelejtem újra,
aztán ismét csak a lapot karcolom.
***
Hogyha hallanád a szótlan hangom,
hogyha éreznéd az ujjbegyem,
üvöltsd tele a málló gangot,
én majd felállok, és kimegyek.
Fehér foltok
Nagy, fehér foltokat rajzoltam a tóra,
s közben azon tűnődtem,
hány ezredév egy óra.
A nagyvilág elfér-e tüdőmben?
Beáramlik a levegő,
mint opálos kristályba a sors,
ím, én vagyok teremtőd,
te kicsiny űr a tájban.
Egy pillanatnyi semmi,
benntart és kifúj,
de én alkottam ezt is,
és megsemmisítem, ha kinyitom a számat.
Ám nem csak én vagyok,
ki teremti az üreset,
Hétmilliárdan szívunk nagyot,
nyeljük el a világot ügyesen.
Az ember végével tér csak
vissza újból az élet,
mint halálbábjából kikelő, jégcsap-
olvasztó, pilleszárnyú lélek.
Ennyi lenne minden?
Megszületni ordítva,
majd eltűnni csendben,
hogy újra fordítva
kerüljünk a nagyvilágra?
Mi belénk került utószor,
velünk távozik imánkkal.
Így válik az ember űrből végtelenné,
hogy mások átgyúrják élelemmé.
Mocskos körforgás a lét,
nincs kiút, nincs a „Mennyek kapuja”,
az Egy van csak örökké,
előbb gyermek, aztán apuka.
Végül a mindenségben újból
nyomorulttá válik,
mikor lelke megint új
embertestben ázik.
Az éjszaka világít benne,
s nappal kimúlnak fényei,
szeme mégis nagyot rebben,
ha elé tárják a világ szépeit.
Tán ennyi lenne minden,
orvosság és kulcs a válasz:
meglátni a szépet mindig,
így az értelem beléd árad.
De nem csak látni, teremteni kell Neked,
ha az űrt Tebenned mindenséggé perzseled.
Időközben írtam pár novellát is. bár egyelőre nem érzem még magam késznek arra, hogy hosszabb történeteket írjak, de három darabot megosztok itt az oldalon ezek közül:
Ahogy felkerültem Pestre, kitágult a világ. Teljesen más kép alakult ki bennem a kortárs művészetekről. Próbálok minél többet befogadni, legyen szó kőszímházról vagy alternatív darabokról, hivatalos felolvasóestekről vagy egy laza jammelésről egy eldugott pincében a Blahánál.
Korábban nem is gondoltam arra, hogy beküldjem a verseimet valahova, de aztán Kristóf barátom ajánlására a Vörös Postakocsi nevű lapnak küldtem pár régebbi írást. Egyet meg is jelentettek. Ennek, illetve Kristóf oldalának linkjét találjátok itt lent:
Aztán a következő állomás a slam poetry volt. Egy időben elég sokat jártunk a pesti rendezvényekre, de nem léptem fel soha. Nem tartom magam jó előadónak, és nem is vonz annyira a műfaj. Viszont otthon pár barátom tagja volt egy slam csoportnak. 2015 májusában szerveztek egy versenyt, amire végül beneveztem, majd sikerült azt meg is nyernem. Aztán szeptemberben jött a második otthoni szereplésem, így mostmár "címvédőnek" mondhatom magam. Ezt a két szöveget F.Nagy kolléga segítségével fel is vettük.
Itt tudod őket meghallgatni:
Ha erre a gombr kattintasz, akkor egy válagatást fogsz találni a verseimből, amiket 2016 januárjáig írtam.