Párizs, a fények városa

Augusztus vége óta töltöm négy hónapos Erasmus félévemet Párizsban. Eleinte nehezen barátkoztam meg a francia főváros forgatagával és meglehetősen csalódott voltam. Túl magasak voltak az elvárásaim a kiérkezés előtt, és mint lenni szokott az ember ilyenkor nagyot csalódik. Érdekes, mert van egy kifejezetten Párizsra vonatkozó „betegség”, az ún. Párizs szindróma. Főleg kelet-ázsiai (japán, kínai) turistákkal esik meg, hogy kiérkezés előtt felspanolják magukat a filmekben, brossúrákban látott Párizs képével és amikor megérkeznek csak egy szokványos várost találnak. Némelyiket ez annyira megviseli, hogy fizikai tünetek is gyötrik, például hányinger, émelygés, stb. Habár nekem nem volt ilyen súlyos csalódás a város, csak illusztrációnak szántam, hogy eleinte mennyire ambivalens volt a kapcsolatom Párizzsal. Valahogy a képzeletemben egy hatalmas, romantikus megalopolisz képe lebegett, ezzel szemben Párizs szűkebb értelemben vett lakossága alig nagyobb mint Budapesté. A városnak megvannak a maga problémái, és nem mindenkinek mutatja romantikus arcát a város. Ha az ember több időt tölt a városban, feltárul a minimál béren tengődők, hajléktalanok, menekültek nyomora is. A belvárosi utcák arculata meglehetősen homogén: szinte az egész város 6-7 emeletes, szecessziós stílusban épült lakóházakból áll. Ezzel szemben a külvárosok inkább újpestet idézik a maguk tízemeletes tömbjeivel. Az élet meglehetősen drága, a magyar árak után az ember önkéntelenül is felhúzza az orrát, ha épp társasági élet kívánalmainak megfelelően egy kocsmában találja magát és kortyolja az 5-6 eurós sörét. Párizs nem csak a fények, de a divat és az indokolatlan mennyiségű kávézók, éttermek fővárosa is. A belváros jórészt másból sem áll, csak éttermek és egyedi divatüzletek végtelen folyamából. Ez persze meglehetősen unalmas egy idő után, és az ember önkéntelenül is azon gondolkozik elsétálva az ürességtől kongó századik ruhaüzlet mellett, hogy vajon miből tartják fenn az üzletüket. Szóval kezdetben nem nagyon tudtam, hogyan álljak Párizshoz, de aztán szépen belopta magát a szívembe, mert egy fantasztikus város. A továbbiakban elmondom, miért.

Párizs a kultúra egyik fővárosa. A város tele van érdekesebbnél érdekesebb múzeumokkal. Ha valakibe minimális szeretet is szorult a kultúra iránt, ebben a városban nem tud unatkozni. A belépés a legtöbb helyen minden 26 év alatti, EU állampolgárnak ingyenes, illetve minden hónapban szoktak olyan napokat tartani, amikor mindenki számára térítés mentesen látogathatók a múzeumok. A klasszikus múzeumok mellett, amelyek kvázi kötelező darabok, mint a Louvre vagy az Orsay, található több mint 130 tudományos, történelmi vagy irodalmi múzeum. Az ember délelőtt Rodin szobrait csodálhatja, majd átsétálhat az Invalidusokhoz, ahol többek közt Napóleon sírjánál megpihenhet, illetve igényes hadtörténészeti kiállítások közül válogathat. Délután a bőség zavarában pedig rábökhet bármelyik múzeumra, valószínűleg nem fog csalódni.

Párizs maga a történelem. A történelem megelevenedik a Latin negyedben járva. A régi városfal maradványai és a Sorbonne erődítményszerű épületei körül az ember elképzeli, hogyan éltek a tudás hordozói, az írni-olvasni tudó diáksereg és oktatók a város egy szegletében. A Notre Dame kőszörnyei alatt elhaladva megelevenedik a középkori ember félelme, aki miközben elhalad a több tucat rendkívül ijesztő és torz vízköpő alatt, azt figyeli, helyén van-e mindegyik, miközben megpróbálja legyőzni az érzést, hogy figyelik. A Sacré Cœur-bazilikában a vallásos ember csodálatával hallgatja a nővérek énekét. Ateistaként, de nyitott emberként az ember elüldögél egy órán át isten mibenlétén gondolkodva és átértékeli minden gondját a nagy talányhoz képest.

A közlekedés egyszerű. A kiterjedt metróhálózat az egész várost behálózza. Párizsban minden fél órára van, a tömegközlekedés jól működik, bár a bérlet havi ára (70€) meglehetősen drága. A metróban könnyű elkavarodni, egy-egy forgalmasabb csomópontnál előfordulhat, hogy a föld alatt az ember 10 percet is gyalogol mire átér egyik vonalról a másik vonalra, de kifejezetten élvezhetők ezek a bolyongások. Olyan, mintha az ember egy kis hangya lenne a nagy egészben, a hangyabolyban. Tavasztól őszig rengeteg párizsi használja a fél órára ingyen kölcsönözhető (éves díja a szolgáltatásnak 30-40 € körül van) kerékpárokat. Párizsban a buszozás is jó élmény. Az ember csak felpattan rá és mint a hop on-hop off buszokon, kedvére ingyen várost nézhet (mármint ha van már bérlete).

Párizs gyönyörű. A város tele van kisebb-nagyobb parkokkal, amelyekben mindenki megtalálhatja a maga kis szegletét. A legtöbb közparkban rengeteg szék van, amit az ember kedvére letehet bármelyik fa árnyékába, vagy épp egy kisebb tavacska mellé, ahol sirályokat etethet. A Szajna parton jókat lehet sétálni, közben a városban gyönyörködhet az ember. Mindig mondják, hogy Párizs ősszel a legszebb, és valóban. Megélni egy októbert Párizsban elképesztően nagy élmény. A fák lassanként arany színbe fordulnak és behintik a járdát is leveleikkel. A városban szinte mindenhonnan láthatóak az Eiffel torony fényei, megmászására mindenképpen esti időpontot javaslok, hiszen ilyenkor az egész város valahogy sokkal titokzatosabb. Érdekesség, hogy elméletileg a tornyot lefényképezni éjszaka szerzői jogok megsértésével járna, hiszen a fény installáció ilyen védelem alatt áll, bár én sose hallottam, hogy akár egy esetben is az évente ellőtt több tíz millió kattintás közül indítottak volna pert. Fentről ezernyi kis fényecskét lehet látni, amely ezernyi kis ablak mögötti ezernyi emberi életet jelent. 280 méter magasságból csodálni a várost kihagyhatatlan élmény. Párizsban az ember lépten-nyomon híres filmjelenetekből ismert helyszínekre jut; nekem legnagyobb élményt az Inception című film hídjelenete nyújtotta, ahova késő este sikerült eljutnom, így gyönyörű kivilágításban élvezhettem majdnem zavartalanul a látványt. De biztos mindenkinek felrémlik vagy féltucat film, amit itt forgattak, az ember kedvére válogathat a helyszínek felkeresése végett. Ha az ember a párjával érkezik valóban nagyon romantikus a város, tele van kávézókkal, cukrászdákkal, ahol az ember összebújhat egy órácskára, miután megfújta a szél a Szajna parton.

A párizsiak kibírhatók. Eddigi tapasztalataim egyaránt tartalmaznak pozitív és negatív élményeket velük kapcsolatban, ezért sajnos nem tudok a párizsiakról egyértelműen nyilatkozni. A fővárosi emberek mentalitása azonban semmiképen sem összemosandó az összes francia magatartásával. Évente 70 millió ember érkezik Párizsba, amely így messze vezet a turisták által leglátogatottabb városok listáján. Így a legtöbb fővárosi, aki túl akarja élni a turista hordák áramlását, egyszerűen elkezdi ignorálni a külföldieket. Ha az ember még franciául sem beszél, akkor végkép elvágja magát egy-egy utcai beszélgetésben. Általában a legtöbben általános megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy valaki nem beszél franciául és sajnálkozva néznek hosszú másodperceken keresztül, mintha az ember azt mondaná, hogy „elnézést szellemi sérült vagyok – óóóóóhh”. Ezzel szemben, ha valaki kicsit erőlteti a francia nyelvtudását, hálásan veszik és általában egyből segítőkészebbek és kedvesebbek. Ugyanakkor az is hamar kiderült számomra, ha az ember üzleti kapcsolatba kerül velük, például bankszámlát nyitna vagy vásárolna egy közértben, hirtelen kiderül, hogy ha anyai érdekük úgy kívánja, azért meg tudnak szólalni angolul is. Párizs rendkívül sokarcú, gyarmatosító múltja miatt rengeteg féle ember él. Csak úgy, mint más nagyobb városokban, itt is megtalálhatóak ázsiai, arab, afrikai negyedek, ahol a különböző nációk diaszpórái tömbökben élnek. Érdekes ezeket a helyeket is felfedezni.

Összességében egy nagyon is élhető és izgalmas város, ha az embernek van ideje, találhat olyan helyeket, amelyek a magyar pénztárcának is jobban megfelelnek. A franciák gondolkodásában a francia forradalom óta alapvető gondolat a társadalmi felelősségérzet, ezért az ember találhat olyan kormány által támogatott kifőzdéket, ahol olcsóbban lehet étkezni, vagy ha kifogja tud féláron, ingyen péksüteményhez jutni, amelyet az új francia szabályozás értelmében tilos kidobni; ez egyébként igaz a bevásárlóláncokra is. Vannak különböző honlapok, ahol nyomon lehet követni, hol lehet éppen ingyen élelmiszerhez jutni. Erre az ember hamar rákényszerül, mert mint már mondtam még luxus kiadások nélkül is meglehetősen drága az élet Párizsban. A lakhatás a legnagyobb tétel a kiadás oldalon természetesen, ami meglehetősen körülményes. Mivel a francia törvények a bérlőnek kedveznek, ezért a főbérlő mindent megtesz, hogy csak fizetőképes, megbízható embernek adja ki a lakását, ezért a jövedelemigazolástól kezdve a francia kezesig az embernek rengeteg dolgot be kell szereznie. Egy szoba ára 600 € körül kezdődik, és ez egy átlag 9 nm-es szobát jelent, amihez a WC-t és fürdőszobát másokkal kell megosztani. Ráadásul jó eséllyel a külvárosban helyezkedik el a lakás. Szerintem ez a párizsi élet legnehezebb része. Nagyon sok az átverés és gyorsnak kell lenni, és az ember valahogy mindig úgy érzi, hogy nem tökéletes a lakás. Ha már az ember havi 670€-t kifizet a bérletre és a lakásra, jól jönnek azok az ingyen, olcsón kajálások. És mint említettem, a legtöbb kulturális dolog ingyenes a fiatalok számára. Megemlítendő, hogy elhelyezkedése miatt rengeteg érdekes helyre el lehet látogatni: Versailles, Normandia, Strasbourg, Belgium, Hollandia mind elérhető távolságon belül vannak, Dél-Franciaország pedig 2-3 óra vonattal. Ha az ember előre foglal vonat vagy buszjegyet, akár 20 euróból is átutazhat a fél országon. Egy szó mint száz, Párizsban lehetetlen unatkozni.