Auf Wiedersehen BP!

Ha a Facebook-on követtek minket, már tudhatjátok, hogy A.D.-hez hasonlóan én is elhagytam a napokban kis fővárosunkat. Ugyan nem olyan hosszú időre és nem olyan messze mentem, mégis a következő félévet Bécsben fogom tölteni. Sok tervem van erre az időszakra, a nyáron nem igazán voltam aktív, de rengeteg ötlet vár a fejemben megvalósításra.

Mindig is szerettem utazni, viszont sosem turistaként. Nekem nem jelent élményt az, ha végigrohanunk egy-egy városon, és a leghíresebb nevezetességekről elkattogtatunk pár képet. Sokkal inkább szeretek belemerülni az adott hely sűrűjébe, és arra a pár napra, amit ott töltök, a lüktető vagy éppen csendes közeg igazi részévé válni. Vonzanak a graffitikkel teli külvárosi részek, a hatalmas paneltömbökből álló lakótelepek vagy éppen a félreeső belvárosi utcácskák, ahonnan egy-egy híres épület csak apró részleteit libbenti meg előttünk. Ezért nagyon jó lehetőségnek tartom azt, hogy most több hónapon keresztül olvadhatok bele az osztrák fővárosba, ami száz éve még széthullóban lévő birodalmunk központja volt, mára pedig egy igazi, sokszínű metropolisszá forrta ki magát.

És hogy miért írom most le mindezt? Arra gondoltam, hogy - ha már irodalommal foglalkozom - a LÉGkör remek felület arra, hogy az itteni élményeimet, tapasztalataimat naplószerűen megosszam veletek. Pontos terv még nincs a fejemben, de ezt is letisztázom magammal a következő héten. Viszont ha minden jól megy, kéthetente jelentkeznék itt egy-egy új írással, amiben Bécs - és Ausztria - más és más szegmenseit mutatnám be.

De hogy ne csak a jövőről legyen szó, és hogy a kettővel ezelőtti bekezdésben olvasottakat alá is támasszam, feltöltök ide egy albumot, amiben pár képet találhattok, amiket Olaszországban csináltam a nyáron. Nem akarom elvenni Aaron kollégám kenyerét, nem is vagyok egy nagy fotós - a képeket is telefonnal csináltam -, de talán lesz, aki talál közöttük, olyat, ami megtetszik neki.

És végül, hogy ebben a posztban se maradjak verstelenül, megosztok veletek egy viszonylag új művet. Remélem, a közeljövőben még több hasonló dolgot tudok majd prezentálni. Addig is: Amfetamin szextett I.

És végül megint minden összetört.

Cigire gyújtok a teraszon.

Olyan minden, mint ez a szál.

Éppen csak egy pillanat,

meggyújtod és el is száll,

és már csak a csikk marad.

II.

A kezed után megy a kezem,

egyszer talán összeér.

De most darabokban minden,

ami tegnap sem volt egész.

Túl nehéz tudni a jövőt,

összeszorul a tüdőm.

III.

Azt mondták, nem jó neked a tej,

keresni kellett

valami fehér alternatívát.

Azóta üres az élet,

és álmatlanok az éjszakák.

IV.

Lassan leég már a cigi,

túl rövidek a mondatok.

Felnézek az égre,

szemembe ömlenek a csillagok.

Eszembe jut valami.

Látom az égi illatot.

V.

Valaki felkapcsolja a lámpát.

Semmit se látok.

Egyedül hagytak a csillagok

és nevetnek az istenek.

Látod, a pulton hagytad,

és megromlott a rizstejed.

VI.

Egyszer már együtt voltunk.

Amikor még minden egy volt.

De felrobbant a világ.

Így kerültünk mi is szerteszét.

A kezünk párhuzamos.

És végül megint minden összeér.